Meglépett egy ügyeskedő - ez alkalommal nő, aki mint utazási iroda vezető tevékenykedett - a valamilyen befektetési címen összegyűjtött milliókkal. Családostul, mindenestül. Most azon lamentálnak egyes gondolkodók, hogy feltűnhetett-e a banknak a szokatlan nagy forgalom a számlán. Ha ugyanarra a számlára kérte a pénzeket, ugyebár. Vajon miért NE tűnhetett volna fel a banknak? Én egyszer beteg kollégákat helyettesítettem, mert én voltam a "terhelhető", s amikor a lábam egyszer személyesen betettem a bankba, azonnal lekapcsolt a főnök, hogy mi ez az 5-15000 forintos (beteg kollégák számától függően) összegváltozás a havi jövedelmemben. Hogy létezik? Törvényes-e, hogy nekem kifizetik a helyettesítésért az órákat?! Amikor már keményebben kezdett faggatózni, elküldtem, hogy járjon utána, majd akkor vallasson, ha kiderítette, hogy ez törvénytelen. De faggatott! Észrevette!

Milyen következtetésekre juthatunk? Vagy csak kizárólag a kisnyulakat figyelik a bank(ok)ban, vagy a bank is benne volt a buliban.

Kiáltvány a politikusokhoz

Magyarországon 2014 áprilisában választások lesznek egy olyan kormányzási periódus után, amelyben a kormányzó párt-koalíció 2/3-os többséggel bírt.  Természetesen minden egyes párt, minden kényszerű párt-koalíció nyerni szeretne. A kormányon lévők attól félhetnek, hogy nem elég, amennyit az országért tettek, a hatalomra vágyók is attól félhetnek, hogy sosem volt elég, amennyit az országért tettek.  Most választási kampány zajlik, amely pillanatainak hatására

mi, hétköznapi emberek követeljük:

1.)    a pártok ellenőrizzék saját képviselőjelöltjeiket alaposabban

2.)    vigyázzanak a választás feddhetetlenségére

3.)    ne kábítsák a lakosságot, valóságalapot nélkülöző ígéretekkel

4.)    mellőzzék egymás ocsmány rágalmazását, és a gyerekes egymásramutogatást

5.)    szorítkozzanak az igazságra

6.)    tartsák egymást tiszteletben

7.)    tartsák a lakosság minden tagját annyira tiszteletben, hogy ne használjanak nyomdafestéket nem tűrő szavakat a kortesbeszédeikben, szorítkozzanak a politikailag korrekt és emberileg elfogadható párbeszédre!

+ Hozzáteendő, hogy ugyanezt várjuk el az 

2014-es európai parlamenti választáson 

is. 

Amelyiknek napjában 20-30 doboz Potemixet hord haza a gazdasszonya naponta, és ezzel gyötri legalább tíz éve, az él még?

Kötelezettségszegési eljárás indult hazánk ellen, mert forgalmi fogyasztási adót mert kivetni. De ennél nagyobb baj, hogy a bevételt nem a telekommunikáció fejlesztésére akarja fordítani. Ezen a helyen elgondolkozom, hogy a rám kivetett adót vajon teljes mértékben rám fordítja-e. S ha nem, az nem tilos? Az nem ellenkezik semmiféle joggal? Mert érzésem szerint az adómat jórészt arra fordítják, hogy idegen földi, azaz főleg a "gazdag EU-ból" származó cégeket támogassanak vele. Affelől sem vagyok teljes mértékben meggyőződve, hogy ez visszafordul, mert ezen cégek pedig nekünk teremtik a munkahelyeket.

Én rendes vagyok. Én fizetek. Én csak fizetek. Én csak fizetek, fizetek, fizetek... Már rég nem lehet átlátni, hogy miért annyit, minek annyit, kinek annyit? Már nem is kutatom, mert ad absurdum vezet, azt hiszem nem azért jöttünk a világra, és nem azért kell élnünk benne, hogy naphosszat a mások által egyre körmönfontabbá tett bürokráciát bogarásszuk. De mondom én nektek megsaccolva, ahogyan azt bármely egészséges szellemű paraszt, azaz egyszerű ember tenni tudja, amikor a két kezébe kap két csomagot, és súlyozással ráérez, hogy "ez a több!", amelyik a tavalyi kiadásait tartalmaza, s nem az, amelyik a bevételeket, hogy túl sokat fizetünk. S akárhogy fürkészed, nem látni, hogy hova lesz! Sejteni lehet: a multik, a kufárok, a fondorlattal csalók kezén tűnik el. De akkor is! Hová lesz???? Mit készítenek elő vele, hiszen felélniük lehetetlen, az emberiség számára már legfeljebb csak azokat a programokat fejlesztik,amivel át lehet verni, be lehet csapni bennünket. Nyaggatják a kisembert, meg mi egymást, hogy spórolj, ne fogyassz annyit, ne pazarolj, "reciklálj", s árasztják ránk a sok elktromos és elektronikai szemetet, mert alighogy megveszed, nem győzöd visszahordani, vagy szemétredobni őket. Rosszabb esetben még beteggé is tesz.

Uraim, elvtársak, akárkik! Felturbóztatok nekünk egy világot, amiben felturbóztátok az árakat (a munkaerőjét nem), de mindennek az árát. Gyalázat azon versenyeztetni az országokat, hogy melyikben lehet a minimálisnál is minimálisabb bérekért megtermeltetni a kukatömő vacakjaitokat! Rászoktattátok a mai társadalmat, hogy ne legyen meg telefon, tv, kisvacakok nélkül, kivettétek a kezükből a kapát-kaszát-ekét-boronát-dikicset-svájfolót-kacrot-gyalut-pörölyt-üllőt-kalapácsot, elégettettétek az orsót-guzsalyat-motollát-esztovátát, szalámiba tölttettétek a lovakat, most mit akartok? Elsilányítani az emberi fajt, vagy gyorsan és egyszerűen éhenveszejteni, miközben ti az évezredes túlélésre vagy méginkább hedonizmusra készültök a föld alatt, s ha ott túl meleg lesz, a Marson? Mert hiszen valahová csak lesz az a temérdek pénz.

Elkaptam ma a Háttérkép utolsó részét az Echo tévében. Az illusztris vendégek azon morfondíroztak, hogy vajon mire volt jó hazánk évekig tartó jogharmonizációja az EU-val, ha bizonyos esetekben - amelyből egyre több fordul elő - nem tudja érvényesíteni nemzetközi téren ugyanazt a jogot, amelyet az EU más tagországai. Egy alkalommal részt vettem egy osztrák vendég előadásán, amely a jogharmonizáció szükségességéről beszélt az EU-ban. Mellesleg megtudtam, hogy Ausztria 8 évig fáradozott ez ügyön, amíg sikerült neki. Aztán minél több országot akartak felvenni, annál kevesebbet foglalkoztak vele az egyes országok. Ennek meg is lett az eredménye. Egyébként is, régi tudásom szerint, az EU irányvonalakat ad, amitől minden ország a saját belátása szerint tér el a meghagyott mezsgyén belül. Akkoriban úgy hallottam (éppen ezért ez nem biztos), hogy Magyarország egy az egyben átvette a jogrendszert, hogy egyértelmű legyen.

Nemrég azonban érdekes dolgokat mesélt nekem egy nyugdíjas-féle. Csak "féle", mert rokkantnyugdíjba került, mostanában pedig megváltozott a státusza. A munkaidejének nagyjából felét Romániában dolgozta le, a másik felét Magyarországon. A nyugdíját mindkét országban teljesen másképpen számították ki, aminek eredményeképpen az egyik ország sokkal kevesebbet ad az EU-s törvényre hivatkozva. Az ötvenkilencedik évét betöltve, amikor előnyugdíjba mehetett volna, Romániában automatiusan nyugdíjazták, Magyarországon viszont csak 62 éves korában lehet nyugdíjas (természetesen, csak ha nem felejti el ezt kérvényezni, mert eltérően más országoktól nekünk mindent kérvényezni kell, mert pl., ha nem teszed, halálodig vonják tőled a már régen teljesen kifizetett kölcsön havi részletét), addig munkavállalás esetén korlátozottak a lehetőségei. Ezen eljárások kapcsán is arra hivatkozik mindkét ország, hogy az EU-s jogharmonizáció értelmében jár el. Lehet gondolkozni, hogy milyen is az EU jogrendszere.

Tudni lehetett, hogy nem nyeli le az ellenzék azt, hogy nem szólhatott bele érdemben a köztársasági elnök kinevezésébe. Addig vájkáltak-áskáltak, amíg kikapartak valamit, amivel ki lehetett kezdeni Schmitt Pált. Ezzel elindítottak egy lavinát, ástak egy vermet, amibe többen is beleesnek majd. Bizony áskálódás ez, nem pedig az igazság kiderítése, még ha a vád megállja is a helyét.

Érdekesnek tartom azonban, hogy egyből mindenkinek, hogy feltámadt a becsületérzete, akinek a maga rendjén semennyi se volt! Olcsó mulatság a más bőrére moralizálni. Alig érthetem, hogy képesek most az öklüket rázni, amikor tudnivaló, hogy átlátunk a szitán. Egy elefánt nem tud egy szúnyog árnyékába elbújni, bármenyi reflektorfényt irányít rá.

Nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk közölni az ügynökök listáját, mert személyi, személyiségi jogokat sértünk vele!! Jaj, szegények, hogyan fogják megélni? Csak ennyi  a baj? Hát mi hogy éltük meg, hogy besúgtak, félreállítottak, vegzáltak, megfigyeltek, megfélemlítettek, előmenetelünkben megakadályoztak bennünket. Ezeket mind nekik köszönhetjük. Még annyi jogunk sincs, hogy megtudjuk, kik voltak? Azt már úgyse lehet visszafordítani, hogy számos tehetséges embert félresöpörtek, ellehetetlenítettek! A besúgásra az se mentség, hogy tehetséges emberek tudták villogtatni a tehetségüket, mert ezáltal másokat tettek félre helyettük. Még most is nekik vannak jogaik? Azoknak pedig, akik nem tartoztak az udvari bolondok közé, most is kuss? Felmérhetetlen kárt okoztak a besúgók, az ügynökök. Akik elkeseredésükben - mert semmire nem mehettek -, félredobták a festőecsetet, a lantot, a tollat, és a többi művészethez szolgáló eszközt, azok soha többé nem teljesíthetik azt, amit akkor tudtak volna. Nem lehet 20-30-40 év múlva előrángatni a tehetséget, képességet, rátermettséget.

A lista nyílvánosságra hozását a parlament 54%-a leszavazta. Nekem ez azt sugallja, hogy a parlament 54%-a most is komcsi.

Értem. Talán meg is értem. Ha már vállaltuk az EU-tagságot, követni kell az irányelveit. Számomra azonban kérdés, hogy mennyire. Mi az, ami nekünk kötelező, mi az, ami nekik kötelező? Az EU nem követi a saját irányelveit. Az egyik irányelvét már akkor alaposan megsértette, amikor felvett bennünket. Ez pedig az egyenlő bánásmód irányelve. Ez már akkor kezd sántítani, amikor nem a létező valósághoz szabják a belépési feltételeket, hanem tárgyalásos, azaz alku alapon. Még jobban sérül az irányelv, amikor egyik ország bármit megtehet (pl.a kollektív bűnösség intézménye, állampolgárság megvonása, stb), a másikat pedig mindenért vegzálják. Ne is vegyük példának a nemzeti bankot, ámbár nem tudom, hogy mitől "nemzeti" ez, ha függetleníteni kell a nemzet érdekeitől. (Mégis kinek a pénzét hordják oda?) De hogy a bírák körül miért csapnak ekkora port...? 

Vajon kell-e a nemzeti együttműködésről nyilatkozat? Nem kellene, ha mindenki tudná, hogy mi az. Hajlamosak voltunk az utóbbi évtizedekben megfeledkezni a fontosságáról. Annyira elterjedt a ki-ki-magának magatartás, hogy veszélyt jelent valamennyiünkre. Változtatni kell hát rajta. Nem árt, ha "írásba vannak foglalva" a helyes magatartás mutatói. (Ne mondhassa senki: nincs kőbe vésve, írásba foglalva.)

Ha ezt megtették és mindenki elfogadta, miért nem akarja látni se többet? Lógjon csak ott a szemünk előtt, nehogy megint feledésbe merüljön! Miért kell mindig valami ócska kifogással élni? Éppen megújulni akar minden párt! Így? Talán ne is együnk, mert arra emlékeztet, hogy a nácik is szoktak? 

Vajon kell-e a nemzeti együttműködésről politikai nyilatkozat? Nem kellene, ha mindenki tudná, hogy mi az. Ha egyáltalán a nemzet fogalmát helyesen értelmeznék. Enélkül viszont KELL. KI IS KELL FÜGGESZTENI, HOGY MINDENKINEK MINDENNAP A SZEME ELŐTT LEGYEN.

Lássuk be, hogy az utóbbi néhány tíz évben nagyon is megfeledkeztek róla egyesek. Sikk lett a ki-ki-magának magatartás, ami egyre terjedt, lassanként beleette magát a köztudatba, és bomlasztott. Úgy tűnt, hogy megállíthatatlanul. Ám meg kell állítanuk, le kell vetkőznünk, új tulajdonságokkal kell felruházkodnunk. Legyen csak a szemünk előtt, hogy EGYÜTT! A megújulás pedig azt is jelenti, hogy hagyjunk fel a tavalyi kötekedős stílussal. Gyerekes magatartás ellentmondani az ellentmondás kedvéért. Az elme ragaszkodik a régihez, a kitaposott úthoz (mondja sok agykutató!), de ezt egyénenként le kell győzni, s nem folyton azt hangoztatni, hogy ez erre emlékeztet, az arra emlékeztet.

Vegyük figyelembe a célt! Azt szolgálja ez a nyilatkozat vagy nem? Elfogadták? Előrevisz? Akkor terjedjen csak mindenféle eszközzel. "Szem előtt tartva..." meg tudná mondani valaki, hogy hány tudományos dolgozatban fordul elő ez a kifejezés és hányszor? Szó szerinti értelme van ennek! Fontos dolgok kifüggesztése egy módszer, amelyet széles e világon alkalmaznak. Ne együnk talán kanállal, mert megannyi gonosztevő avagy szélsőséges politikai nézeteket valló egyén azzal eszik? Ugyan már!

Nézzünk már szét a világban! Ahol a siker arat, mindenütt megtalálható fogalmak a csoportmunka, közösség, együttműködés, összetartozás.

"Elfogynak a hívek, dőlnek össze a templomok" - írja valaki egy blogbejegyzésben. És kér bennünket arra, hogy adakozzunk.

Itt a nyers igazság! Miközben szűkre szabott jövedelmünknek majdnem felét le kell adnunk ide-oda, azt kell észrevennünk, hogy mégsincs pénz a nyugdíjakra, nincsen pénz a kórházakra, nincsen pénz a vizsgálatokra, nincsenek óvodák, az iskolák kapuit bezárják, a vasútvonalakat bezárják, a meglévő vonalakon pedig zötyög a vonat, bokáig süllyedünk még a városokban is a latyakba, ha jön az égi áldás, a buszok kirázzák a belső szerveinket, (mellettem tört el a keze egy öreg néninek, csupán attól, hogy kapaszkodott a korlátba, miközben fiataljaink fáradtak és ülnek - apropos, a fiataljainknak nincsen munkahelyük), dőlnek össze a templomaink, a középületeink, mire megveszünk egy valamire való lakást, már ki is öregszünk belőle, mert nem bírjuk fizetni a rezsit, mire felépítünk egy házat, beledöglünk... Ha valami kár esik, teszem azt leég a sportcsarnok, nosza nép add össze az árát, és ezt sorolhatnánk hosszan, mert az egyesületek, alapítványok is leginkább csak tőlünk várhatnak... Tulajdonképpen miért dolgozunk olyan eszeveszetten? Hiszen, akinek munakhelye van, azt igyekeznek kizsigerelni teljesen, de korántsem hatékonyan. Mire ennyi logisztikai intézmény nálunk? (Nem azt mondom, hogy fölöslegesek, de nemigen látom a hasznukat. Még mindig nem) Hogy okosan körbehurcoltassák az ügyeinket minden hivatalon, s mindenki kiszabjon egy-egy bírságot azért a hibáért, amit nem mi követtünk el? (Ilyen nem hiszem, hogy van más országban! Még azt is kérvényezni kell, hogyha lejárt a hiteled, ne vonják le többet tőled. Ha nem tartod számon, jól leszúrnak, hogy miért nem követed az ügyeidet, pedig őket fizetik érte. Vagy csak a papírforgatásért?) Kipaterolták a víz-, gáz-, egyéb díjbeszedőket (munkahelyek oda),  a vállalat már csak azzal foglalkozik, hogy állandóan becitálja az embereket a munkaidejükben, hogy tisztázzák a helyzetet, lehetőleg minden csekkfület vigyenek magukkal. (Megjegyzem, Németországban  a munkaadó köteles ügyintézésre két napot biztosítani az alkalmazottainak, anélkül, hogy a napi jadavalmazást levonná.) 
Nem vagyok haladásellenes, de zavar hogy föl tudunk menni a holdra, ám a repülőtereken félmeztelenre kell vetkőzni egy térd-, csípőprotézis, vagy egy  fémvégű cipőfűző miatt. Emiatt meg emberek ezrei várakoznak sűrű sorokban, legalább egy órával többet, mint azelőtt. Beállítottuk a gépeket, hazakergettük az embereket. de annyit már gépestül se tudunk termelni, hogy az ő létüket biztosítani tudjuk, nem beszélve arról, ha még depressziósak is lesznek a tétlenségtől, avagy rablásokat követnek el. A gép van az emberért vagy az ember a gépért?
Legyen helye mindennek a társadalomban! Nekik bankok kellenek, nekünk meg templomok. Illene ennyit megtenni, ha már a pénzeinket erőszakkal a bankokba terelték! Nem mi ordítottunk érte. CSak tudomásul kellett vennünk, hogy ezután kizárólag bankszámlára hajlandóak küldeni a fizetésünket. Ott firge-forgatják ide-oda, nekünk meg még azért is fizetni kell, ha megnézzük, hogy megvan-e még, ahelyett, hogy kamatot kapnánk rá.

Már megint? Mintha egyszer már megízlelték volna eme intézkedés következményeit a hatalmasok! Akkor se sült el jól.

Azt mondja N ma valamelyik tévécsatornán, hogy mostmár látszik, mennyire kár volt Bajnainak aláírnia a szlovákokkal azt az egyezményt! Most látszik? Miért nem kérdeztek meg engem vagy bárki atyánkfiát az utcán, azonnal tudta volna, hogy az helytelen. Annál is inkább, mert a szlovákok nem először tolnak ki velünk! ( Nehogy itt nekem valaki az előítéletességről papoljon! ) Ki kellett volna várni a világméretű tiltakozást! S ha magától nem alakult volna ki, akkor szorgalmazni! Éppen azért, hogy menjen el a kedvük az önkényes rendteremtéstől itt a szomszédban és Európában!  Még hogy gépfegyveresekkel belépni a szomszédos országba?! Aki kinőtt a serdülőkorból, az már mind tudja, hogy ezt mindek nevezik.  

Fogjunkösszefogjunkösszefogjunkössze... hallom mindegyre. Kikkel és legfőképp hogyan?

Mit tegyünk? Sokféle megoldási lehetőségről beszélnek az "emberek". Éppen ezzel a kifejezéssel: az embereknek ezt meg ezt kellene tenniük. Nagyon-nagyon ritkán hallom, hogy tegyük, vegyük, menjünk! Könnyű volt a kiskakasnak, akinek a fején egy kő koppant, nem kérdezősködött mindenfelé, futni kezdett. S bárki meglátta, futott vele! Ez ám a kommunikáció! Jóhiszeműségében vagy butaságában több élőlényt összeszedett, mint megannyi tévécsatorna és újság!

Hát mi haszna a médiával átszőtt világnak? Hogy a hallgatóság a fotelben ülhet, és biztathajta a többieket, hogy fogjunk már össze!? Hiába van villámposta, nincsen arca! A kiskakasnak volt. (Vajon érdemes itt vele példálózni? Hányan olvasták a mesét, amiben a kiskakas menekül, s bárki kérdezi miért, így válaszol: égszakadás, földindulás, a fejemen egy koppanás, szaladj te is pajtás!)

Eleink lármafákat állítottak, azokat mindig figyelték, és ha egy is kigyúlt, indultak. Mindig arra mentek, ahol a következő fellángolt. Mi már csupán fattyai vagyunk dicső eleinknek?

Mindennap hallom, mindennap felmérgelődöm rajta. Ezek ki nem tudnak térni a segélyezési meg támogatási hitükből? Toldják, foldják, átnevezik, de a szegényember csak nem jár jól. Meg anak is igaza van, aki azt mondja, hogy a hivatal duzzasztja önmagát. Nem tudom, mit s mennyit dolgoznak, talán legfőképpen azzal foglalkoznak, hogy nekik a napi kötelező műveletszám meglegyen.

(Mondjak példát? Egész nyáron sakkban tartottak valami ostoba 10000 forintos bírságolás miatt. Menjek be személyesen! Ott elmondtam, hogy én megtettem, amit kértek. A levelem ott volt a hivatalnok orra előtt - pechére - s letagadta. Kiemeltem neki. Igaz, jól letolt, hogy mit nyúlkálok (de mostmár a késedelem miatt nem emelhette fel a bírságot 15000-re!) Különben én is megkérdeztem, hogy 5 évig vagyok köteles mindenféle dokumentumot megőrizni, ami az adózásommal kapcsolatos, miért kell egy társadalmi szervezetnek, amelyben én ingyen és önként dolgozom, öt és fél év után bírságot fizetnie, amiért nem jelentette be "személyesen" az önkormányzatnak, hogy nem adóköteles? Amikor ez kézenfekvő. Sőt a hivatalok le is jelentik egymásnak, hiszen lám, tudnak róla. De nekem be kell mennem, és egy teljesen fölösleges jelentést tennem. Legalább egy fél nap, ha az embernek nincs autója. Honnan lenne? Éppen ingyen dolgozom, sőt dolgoztatnak. De azt mondja az igazság szócsöve, hogy azért a 10000 forintos bírságot ki kell fizetni, s majd visszatérítik, ha kérvényt írok. Adott is nyomtatványt, amin kérjem, vigyem el, s holnap személyesen hozzam be kitöltve. Stb,stb. Már megint pukkadoztam.  S még bizonygassam is, hogy az első felszólító levelüket nem kaptam meg idejében, mert külföldön voltam: vonatjeggyel vagy szállodai számlával, stb. Mintha az ember ilyesmivel a zsebében szaladgálna szüntelen. Nem baj, hozzam be másnap. Nincs szállodai számla. Már rajta is kapott a hazugságon, hogy nem is voltam külföldön, ha nem aludtam szállodában. Nem cifrázom tovább,mert hosszú, de ez az egész cécó fölösleges.) 

Más országok ügyintézéseibe is nyertem betekintést, véletlenül. Náluk elég hivatalos az, ha egyik intézmény tudatja a másikkal a tényállást, nem keverik bele az ügyfelet is. Na persze, akkor meg se lehet bírságolni, s az állam elesik a bevételtől. Fel nem világosítanak bennünket, mit hogyan kell, odadobnak törvényszámokat, s szaladgálhatsz utána. De kinek van ideje? Mi lenne, ha a fogorvos odaadná a kezükbe a fogót, hogy húzzák ki a saját fogukat?! A kelmeárus az ollót, hogy vágják le maguknak a kelmét, s ő csak ellenőrizné, hogy jól van-e, s ha nem, jól megbírságolná őket?!  

Bebizonyosodik minden szinten, hogy túlbonyolították a rendszereket, s még ők maguk a fennforgók takaróznak folyton azzal, hogy a rendszer hibája. Álljon már félre onnan, aki nem tud jobb rendszert kidolgozni! S ha a törvények nem engedik az ésszerű szabályozást, akkor az is álljon félre, aki azokat teremti! Mi a szösz?! Nekem kell szolgálnom a törvényt, vagy a törvényeknek engem? Talán nem az a dolgunk a világban, hogy minden lépésben arra vigyázzunk, nehogy törvényt szegjünk? Úgy érzem magamat, mint egy egérlabirintusban, miközben a nagy legyek átszakítják a törvény hálóját, és vígan felzabálják előlem a húst, mire célba érek. 

Mindenki kap 70 000 forint bért és szerencséje van, hogy a multinak dolgozhat, mert olcsó a munkaereje. Emellett alig tudja kifizetni a lakása költségeit, miközben rossz minőségű ételeket eszik, ami hosszú távon megbetegíti, mert hízlal (tehát megbetegít) és nincs benne elég változatos tápanyag. A munkaereje csökken, kibobják vegetálni, és vesznek fel mást, hogy ő is tönkremenjen.  A multi meg nem fizet adót, és kiviszi az országból a busás nyereséget. Bezár a borbély, a fodrász, a kozmetikus, tönkremegy a paraszt, a kofa, bezárják az üdülőhelyeket.

Egyszerre csak ezek az emberek 140000 forint bért kapnak. Kézbe! Mindenki kifizeti a lakása költségeit, jobb minőségű árukat vesz, kimegy a piacra is mézért, gombáért, friss gyümölcsökért és zöldségért, friss húsért, falusi kolbászokért, elmegy a fodrászhoz, elmegy úszni, strandra, kozmetikushoz, (gyógy)masszőrhöz, kuglizni, gyógyfürdőbe, moziba, színházba jár, fagyit, lángost, szuvenyírt vesz a gyereknek a gyógyfürdőben, s amit még a pénze megenged. Dolgozik és a magyar államnak adózik a borbély, a fodrász, a masszőr, a kozmetikus, a lángossütő, stb, megél a kofa és a paraszt.

Nem kellene ezt az egészet egy szintről fennebbről indítani??? Amint a szlovének tették a kezdet kezdetén.

Ne arról legyen híres Magyarország, hogy a térségben a legolcsóbban itt lehet beruházni! Meg hogy micsoda szociális hálónk van. Megalázó az emberek számára folyton a hivatalokat járni és ilyen-olyan segélyekért könyörögni, millió papírt kitölteni (miért is akarjátok kivágatni az erdeinket? - a papír miatt, ha valaki nem értené - ). Ne dicsekedjünk azzal, hogy támogatjuk a szegény gyerekek iskolai étkeztetését! Ha fennforgó lennék hallgatnék vele, mert szégyen, hogy idejutottunk.  Tessék olyan helyzetbe hozni a szülőket, hogy képesek legyenek eltartani a gyerekeiket.

Azt a hétszázát neki! S a nemjóját!

Aki nem nyugdíjas, mind sokallja azt az összeget, amit a társadalom nagy fösvényen rájuk fordít! "Minek egy nyugdíjasnak havi 100 000 forint?!" - ilyesmiket hallok például az egyik (tv)betelefonálós műsorban. A kérdésfeltevés is rossz! Az ember egész életében minden forint után befizet a nyugdíjbiztosítási kasszába. Akinek több forint fizetése van-volt, többet. Most meg nem akarnánk visszaadni neki? Ő dolgozott meg érte! Majd meglátod te, kedves fickándozó társadalmi igazságtevő! Állj csak az anyád betegágyánál, s tapasztald meg, hogy nem gyógyul-nem gyógyul, mert a nyugdíjából már se gyógyszerre nem futja, se az egész társadalom, de legalábbis a felső réteg által elfogadott paraszolvenciára! Arról álmodni se mer, hogy magánklinikára, természetgyógyászhoz vagy netán magánorvoshoz menjen. Nem hallottam még olyanról, hogy nálunk a nyugdíjasok dáridóznának! Ami kicsivel több van nekik, általában az unokákra költik. Vagy rád, aki ott állsz az ágy lábánál és nem tudod, mi tévő legyél, mert neked sincs. Te meg azt hiszed, hogy neked azért nincs, mert túl magasak a nyugdíjak? De ha világkörüli útra menne a pénzével (mutassatok legalább egy középosztálybeli nyugdíjast, aki ezt megteheti), akkor se lehet kifogásunk ellene. Hiszen mondom: megdolgozott érte. Két vagy három műszakban. Rá is ment az egészsége. Ne gondolja senki, hogy ha nyugdíjasról van szó, más országban is azonnal a gyógyszerárak jutnak az állampolgár eszébe! A mi országunk idősebb lakossága (kevés kivétellel, akiknek ugyan semmiféle tisztelet nem jár) agyonhajszolta magát a "néhány év múlva jobb lesz" igéret miatt. De sose lett számottevően jobb, most meg amikor kiszáradt ez életereje (te is így jársz, aki most a multinál napi 12 órát gürcölsz), rajta akarjuk behajtani a költségvetési hiányt? Jaj annak a társadalomnak, amelyik nem tudja eltartani a bolondjait - hangzik egy ókori bölcsesség. Én meg hozzátenném: és az öregjeit.

Nagyjából így egyszerűsíthetném le annak a beszélgetésnek a tartalmát, amelyet most hallottam valamelyik tv-csatornán. Kik nem hagynak? A külföldi befektetők.

Kik vannak többen? Mi! Szerinten ez ennyire egyszerű kérdés kellene, hogy legyen. Nem kell ahhoz se három -, se egymillió jogait védő ember, hogy az adott helyszínen lévő "vérszípókat" elkergesse. Ja, hogy nem a föld végében várakoznak? Akkor bizony odáig el kell menni, ahol sejtjük őket. Ha ők ott sincsenek, akkor azokat kell elővenni, akik megengedik nekik, sőt Júdás-pénzért alájuk játszanak, hogy láthatatlanul-észrevétlenül kihúzzák a talajt az őshonos ember lába alól. Ilyeneket mondanék, ha megkérdeznének, de nem mondok semmit, mert nem kérdeznek. 

Sokaknak kérdés ez manapság. Egyesek alig ismerik a könyvet, megelégszenek annyi betűvel, amit az interneten lehet hírdetések és játékok, avagy hírek formájában olvasni, mások szeretnének, de számolgatniuk kell az ujjuk között levő pénzmagot.

Bogarászom az interneten, s egyszercsak mit veszek észre? Azt írja az egyik internetes német áruház, hogy bármely csomagot ingyen szállít ki, amely egy könyvrendelést is tartalmaz. Igyekeznék ám én is könyvet rendelni, mert ha egy kicsivel többe is kerül, mint maga a kiszállítás díja lenne, a könyv megmarad.

Az Országgyűlés vasúti napot tartott ma. Fónagy János aggodalmát fejezte ki a vasuti vonalak megszüntetése miatt. Megindokolta, hogy miért lenne szüksége a lakosságnak, főleg a félreeső vidékeken lakóknak, a vasútra. A felszámolásokat nem lehet olyan felmérések alapján indokolni, amelyek abban az időszakban készültek, amikor a vasuti szolgáltatásokkal senki sem elégedett. Éppen hogy fel kellene fejleszteni, és megfelelő menetrendet készíteni.
 

Hónig Péter szakminiszter a busz és vasúti közlekedés párhuzamosságát kritizálta, tudományosnak tűnő számözönt zúdított a parlamentre és ÖBB-zni kezdett. Azaz, hirtelenjében az osztrák vasút működését hozta fel példának, nem is pozitív értelemben, hanem, hogy ott is 50 vonalat szüntetnek meg a nagy racionalizálásban. Csak azt nem tudom, hogyan lehet az osztrák állampolgár helyzetét, ahol mindenkinek autója van, a magyar melóséval összehasonlítani, akinek általában még biciklire se futja. Úgy, ahogy mondom! Le kellene néhanapján szállni az elefántcsont toronyból és körülnézni! Ehelyett a hajdani szocialista irányelvek kifejtésére emlékeztető hablatyot hallok mindenféle témában. Pl: alig van ember, aki teljes árat fizetne (nos, pont így van ez Ausztriában is, még a külföldiek ! is kedvezményt kapnak, csak vonattal utazzanak), javítani kell a mutatókon, össze kell hangolni, s efféle számonkérhetetlen célkitűzések.

Nem hallottam viszont egy szót sem arról, hogy mennyivel kevesebb füstöt pöfög ki a villanymozdony, mint a busz. Mennyivel kevesebb energiával jut el oda a vonat, mint a kamion. Avagy arról, hogy mennyivel keskenyebb a vasuti pálya, mint az autópálya. Summa-summárum, olvasni kell miniszter úr! Sok tanulmány támasztja alá, hogy miért inkább vasút! Szégyellem magamat, hogy eleink képesek voltak utat törni és megépíteni a vasutat, mi meg vagy kétszáz év alatt oda fejlődtünk, hogy képesek vagyunk bezárni. S hát még, amikor azt láttam, hogy az Ön válaszát képes volt 174 képviselő elfogadni. Elkoboznám tőlük a luxusautóikat egy évre! 

   Egyre többször hallom ezt a kifejezést mostanában, de meg is hallgatom az eseteket, hogy lássam, miféle dolgokért jutalmazzák az embereket ezzel az eljárással. Minél jobban figyelek, annál inkább az a véleményem kezd kialakulni, hogy egyre több törvénytisztelő, a hagyományos "mi a jó - mi a rossz" érték szerint élő és ítélkező egyénnek jár ez a procedúra.  Azt tanulom belőle, hogy szorgalmasabban kussoljak, mert ha netán kinyitom a számat, addig forgatják-csavargatják a szavaimat, amíg kifogásolni valót nem tanálnak benne. De ne is tegyek semmit, mert éppúgy helytelen lehet. (Lásd Bodor Imre esete.) Sőt! Fejemet elfordítva iszkoljak mindenféle helyszínről, ahol valami történik, nehogy az átkos ráutaló magatartásommal (elég csak jelen lenni) erősítsem a gonoszt. Az, hogy az illető nem tüntetés céljából állt meg valamely hivatal előtt, csak rosszul lett, semmit se számít.

   Most pedig próbálom elképzelni, hogy mit tanul a "győztes" fél, aki miatt embereket rabosítanak. Bármit megengedhet magának, mert ha valaki szólni mer, korlátozta őt véleménnyílvánítási jogában, netán rágalmazta, s azon nyomban fel lehet jelenteni. Kisebb gyerekeket puhára potyolhat, mert ha egy felnőtt őt ebben megakadályozza, akkor az ő személyi szabadságát korlátozza. Agyonverheti a saját gyerekét, mert ő ad neki enni. Avagy éppen engedd, hogy a "mami szemefénye" rugdossa a sípcsontodat, mert nem te adsz neki enni.

   Minek nevezik vajon azt, ha fiatalabb és fizikailag gyengébb gyereket ütlegel a nagyobb?! Annak is van neve? Ki akadályozhatja őt meg ebben? Egyértelmű a rendőrség válasza: ki kell hívni a rendőrséget. Azok meg azzal kezdik, hogy a bejelentő maradjon veszteg, várja meg őket. Azonnal jönnek. (amint a járőrkocsi visszajön, éppen csak 60 kilométernyire van innen.) Stb, stb.