Az Országgyűlés vasúti napot tartott ma. Fónagy János aggodalmát fejezte ki a vasuti vonalak megszüntetése miatt. Megindokolta, hogy miért lenne szüksége a lakosságnak, főleg a félreeső vidékeken lakóknak, a vasútra. A felszámolásokat nem lehet olyan felmérések alapján indokolni, amelyek abban az időszakban készültek, amikor a vasuti szolgáltatásokkal senki sem elégedett. Éppen hogy fel kellene fejleszteni, és megfelelő menetrendet készíteni.
 

Hónig Péter szakminiszter a busz és vasúti közlekedés párhuzamosságát kritizálta, tudományosnak tűnő számözönt zúdított a parlamentre és ÖBB-zni kezdett. Azaz, hirtelenjében az osztrák vasút működését hozta fel példának, nem is pozitív értelemben, hanem, hogy ott is 50 vonalat szüntetnek meg a nagy racionalizálásban. Csak azt nem tudom, hogyan lehet az osztrák állampolgár helyzetét, ahol mindenkinek autója van, a magyar melóséval összehasonlítani, akinek általában még biciklire se futja. Úgy, ahogy mondom! Le kellene néhanapján szállni az elefántcsont toronyból és körülnézni! Ehelyett a hajdani szocialista irányelvek kifejtésére emlékeztető hablatyot hallok mindenféle témában. Pl: alig van ember, aki teljes árat fizetne (nos, pont így van ez Ausztriában is, még a külföldiek ! is kedvezményt kapnak, csak vonattal utazzanak), javítani kell a mutatókon, össze kell hangolni, s efféle számonkérhetetlen célkitűzések.

Nem hallottam viszont egy szót sem arról, hogy mennyivel kevesebb füstöt pöfög ki a villanymozdony, mint a busz. Mennyivel kevesebb energiával jut el oda a vonat, mint a kamion. Avagy arról, hogy mennyivel keskenyebb a vasuti pálya, mint az autópálya. Summa-summárum, olvasni kell miniszter úr! Sok tanulmány támasztja alá, hogy miért inkább vasút! Szégyellem magamat, hogy eleink képesek voltak utat törni és megépíteni a vasutat, mi meg vagy kétszáz év alatt oda fejlődtünk, hogy képesek vagyunk bezárni. S hát még, amikor azt láttam, hogy az Ön válaszát képes volt 174 képviselő elfogadni. Elkoboznám tőlük a luxusautóikat egy évre!