Azt a hétszázát neki! S a nemjóját!
Aki nem nyugdíjas, mind sokallja azt az összeget, amit a társadalom nagy fösvényen rájuk fordít! "Minek egy nyugdíjasnak havi 100 000 forint?!" - ilyesmiket hallok például az egyik (tv)betelefonálós műsorban. A kérdésfeltevés is rossz! Az ember egész életében minden forint után befizet a nyugdíjbiztosítási kasszába. Akinek több forint fizetése van-volt, többet. Most meg nem akarnánk visszaadni neki? Ő dolgozott meg érte! Majd meglátod te, kedves fickándozó társadalmi igazságtevő! Állj csak az anyád betegágyánál, s tapasztald meg, hogy nem gyógyul-nem gyógyul, mert a nyugdíjából már se gyógyszerre nem futja, se az egész társadalom, de legalábbis a felső réteg által elfogadott paraszolvenciára! Arról álmodni se mer, hogy magánklinikára, természetgyógyászhoz vagy netán magánorvoshoz menjen. Nem hallottam még olyanról, hogy nálunk a nyugdíjasok dáridóznának! Ami kicsivel több van nekik, általában az unokákra költik. Vagy rád, aki ott állsz az ágy lábánál és nem tudod, mi tévő legyél, mert neked sincs. Te meg azt hiszed, hogy neked azért nincs, mert túl magasak a nyugdíjak? De ha világkörüli útra menne a pénzével (mutassatok legalább egy középosztálybeli nyugdíjast, aki ezt megteheti), akkor se lehet kifogásunk ellene. Hiszen mondom: megdolgozott érte. Két vagy három műszakban. Rá is ment az egészsége. Ne gondolja senki, hogy ha nyugdíjasról van szó, más országban is azonnal a gyógyszerárak jutnak az állampolgár eszébe! A mi országunk idősebb lakossága (kevés kivétellel, akiknek ugyan semmiféle tisztelet nem jár) agyonhajszolta magát a "néhány év múlva jobb lesz" igéret miatt. De sose lett számottevően jobb, most meg amikor kiszáradt ez életereje (te is így jársz, aki most a multinál napi 12 órát gürcölsz), rajta akarjuk behajtani a költségvetési hiányt? Jaj annak a társadalomnak, amelyik nem tudja eltartani a bolondjait - hangzik egy ókori bölcsesség. Én meg hozzátenném: és az öregjeit.
