Elkaptam ma a Háttérkép utolsó részét az Echo tévében. Az illusztris vendégek azon morfondíroztak, hogy vajon mire volt jó hazánk évekig tartó jogharmonizációja az EU-val, ha bizonyos esetekben - amelyből egyre több fordul elő - nem tudja érvényesíteni nemzetközi téren ugyanazt a jogot, amelyet az EU más tagországai. Egy alkalommal részt vettem egy osztrák vendég előadásán, amely a jogharmonizáció szükségességéről beszélt az EU-ban. Mellesleg megtudtam, hogy Ausztria 8 évig fáradozott ez ügyön, amíg sikerült neki. Aztán minél több országot akartak felvenni, annál kevesebbet foglalkoztak vele az egyes országok. Ennek meg is lett az eredménye. Egyébként is, régi tudásom szerint, az EU irányvonalakat ad, amitől minden ország a saját belátása szerint tér el a meghagyott mezsgyén belül. Akkoriban úgy hallottam (éppen ezért ez nem biztos), hogy Magyarország egy az egyben átvette a jogrendszert, hogy egyértelmű legyen.
Nemrég azonban érdekes dolgokat mesélt nekem egy nyugdíjas-féle. Csak "féle", mert rokkantnyugdíjba került, mostanában pedig megváltozott a státusza. A munkaidejének nagyjából felét Romániában dolgozta le, a másik felét Magyarországon. A nyugdíját mindkét országban teljesen másképpen számították ki, aminek eredményeképpen az egyik ország sokkal kevesebbet ad az EU-s törvényre hivatkozva. Az ötvenkilencedik évét betöltve, amikor előnyugdíjba mehetett volna, Romániában automatiusan nyugdíjazták, Magyarországon viszont csak 62 éves korában lehet nyugdíjas (természetesen, csak ha nem felejti el ezt kérvényezni, mert eltérően más országoktól nekünk mindent kérvényezni kell, mert pl., ha nem teszed, halálodig vonják tőled a már régen teljesen kifizetett kölcsön havi részletét), addig munkavállalás esetén korlátozottak a lehetőségei. Ezen eljárások kapcsán is arra hivatkozik mindkét ország, hogy az EU-s jogharmonizáció értelmében jár el. Lehet gondolkozni, hogy milyen is az EU jogrendszere.
