Ha egy karikát valamely pontján felemelsz,annak a szembelévő fele még ugyanolyan távolságra lesz tőle, lágy alátámasztási felület esetén még le is süllyed. Hasonlítsuk a nevelésügyet egy fakarikához, amelynek vízszintes állapotban négy alátámasztása van: az állami szervek, a tanítók-tanárok, a szülők, a tanulók. Ha bármelyik fél emelni próbálja a karikát tehát, a másik felét mélyebbre süllyeszti. Az soha nem fog megoldást hozni, ha a négy tartóoszlop közül az egyik, avagy mindhárom csak követelőzik az egyiket téve felelőssé. Ha ez a négy (!) tényező nem képes a közös ügy érdekében tanulni, hozzáállásán, magatartásán változtatni, semmiféle reform nem fog segíteni, legyen bár az elképzelés akármilyen magasztos és nagyívű.
Teszem azt, ha védjük az ifjút a vizsgastressztől - amúgy is rázúdul majd egyszerre -, és az érdemjegyek alapján juthat be egyetemekre, akkor kénytelen az ötösökre hajtani tűzön-vízen keresztül. Az a szülő, aki csak az ötösöket követeli a gyerekétől, egyéb nem érdekli az iskola és a tanulás kapcsán, vagy éppen azt hiszi, hogy csak az a módszer jó, amivel ő mérnök, ügyvéd, stb. lett, és azt követeli ma is az iskolától, az nem látja a tanulási folyamat lényegét. Az oktatásban leginkább a számonkéréssel van gond, ami a tanárnak rettenetes sok idejét elveszi, de a tanulónak nincs haszna belőle, mert pl. a kéthetenként íratott dolgozatok és a köztes időben a szóbeli feleltetés hiánya azt okozzák, hogy egyszerre akarja az iskolás megtanulni az anyagot, ami természetesen megterhelő, mert az időközi ismétlés hánya miatt az anyag nem épül be a hosszútávú memóriába, az egész újnak tűnik, nagyobb erőfeszítést igényel a felkészülés, és akár minden napra juthat egy dolgozat. A tanulók során pedig, azt aki csak a kibúvókat keresi, semmire nem lehet megtanítani. Ne várjon az intézménytől mindent, szervezze meg a saját tanulását, tartsa ébren a lelkiismeretét, amely figyelmezteti, hogy nem a tanárnak, nem az iskolának, nem a kormánynak tanul, hanem elsősorban magának. A tanár, a szülő kijátszása (értem ez alatt a puskázási divatot, amely egyeseknél még az érettségi alapját is képezi) önbecsapás. Leginkább a figyelmét kell fejlesztenie. Szinte teljesen eltűnt az akaratlagos figyelem, anélkül pedig bizonyos dolgokat nem lehet megtanulni, a tanár bárhogy hókuszpókuszol.
