Tudni lehetett, hogy nem nyeli le az ellenzék azt, hogy nem szólhatott bele érdemben a köztársasági elnök kinevezésébe. Addig vájkáltak-áskáltak, amíg kikapartak valamit, amivel ki lehetett kezdeni Schmitt Pált. Ezzel elindítottak egy lavinát, ástak egy vermet, amibe többen is beleesnek majd. Bizony áskálódás ez, nem pedig az igazság kiderítése, még ha a vád megállja is a helyét.
Érdekesnek tartom azonban, hogy egyből mindenkinek, hogy feltámadt a becsületérzete, akinek a maga rendjén semennyi se volt! Olcsó mulatság a más bőrére moralizálni. Alig érthetem, hogy képesek most az öklüket rázni, amikor tudnivaló, hogy átlátunk a szitán. Egy elefánt nem tud egy szúnyog árnyékába elbújni, bármenyi reflektorfényt irányít rá.
